vágyak

"meg kell tanulnunk azután vágyakozni, ami a miénk" írja Simone Weil. Megint beleszaladtam ebbe az idézetbe, hiszen végre kezembe akadt a pár hónapja vásárolt Schäffer Erzsébet könyv.. az írás, amit olvastam, könnyed és mégis: súlya van... Pókfonál a kötet címe.
Újra elmerengek ezen a gondolaton.. mi a miénk? Mi is az igazán, amire meg kell tudnunk tanulni vágyni? Tévedés és csapda azt hinni, úgy érzem most, hogy ez a valami egy másik ember.
Hiszen sosem lehet maradéktalanul enyém valaki (és én sem lehetek így senkié, kivéve Istent, de hát ő nem ember).

De hát akkor mire vonatkozik? Önmagamra, önmagunkra vonatkozik.
Tehetségeinkre, vágyainkra, bennünk szunnyadó, be nem töltött lehetőségekre: igen, ezek igazán az enyémek. Vágyom az életemre. Vágyom azt az életet élni, amelyet élek. Vágyakozok azután, hogy megélhessem magam. Vágyakozom, hogy beteljesedhessek. Hogy ez a beteljesedés lehessek. (Hullámzás. Folyton hullámzom. Hol így, hol úgy... most süllyedek, vagy épp felfelé jövök egy mélységből, még nem tudom).

Messzire visz az este, messziről jöttem hozzád. A szavak zenéje hihetetlen mélységeket mozgat. Vannak olyan szókapcsolatok, amelyek megállnak a levegőben, hogy ott kibontsák magukat egy még teljesebb jelentésben. Fantasztikus szépség, zene, szférák zenéje. Apróságokban.. a legapróbb dolgokban olyan színkavalkád és teremtőerő rejlik, hihetetlen! Vagy inkább ihlető-erő.. (nem csak Schäffer Erzsébet aki így megihlet, de most kimelekedően ő).

A "Még eshet a hó.." című írását olvastam most... szívbemarkoló, nekem. Annyira igaz. Annyira oda van téve, de úgy, mint egy hópihe. Mint egy madártoll, ami lesiklik az ember karján a földre. Lábad mellett felvillanó és pikkelyeivel aprócskán hozzádérő csillogó hal a vízben. Az érintés megtörtént, bármilyen könnyeden is.
És ez a kulcs: az érintés megtörtént, bármilyen könnyeden is. Visszavonhatatlanul, megváltoztathatatlanul: megérintetett. Ez olyan eszkatologikus nézőpont. Olyan Hamvas Bélai. Soha többet, de akkor, egyszer, ott. És talán újra, de akkor már másfelől, és...
Legyen merszem vágyni a sajátomra, arra, ami én vagyok, amivé lettem, amivé nőttem, amivél lenni szeretnék, amivé karcolt az élet..
Vágyom arra, ami az enyém, van merszem vágyni arra, ami az enyém, és ez előre visz. Csak tudnám, megtalálom-e egyszer igazán!!!

hétköznapok

Furcsa itthon újra, hiába jó, mégis furcsa, egyedüllét-szerű, hogy a pörgés és aggodalmak elmúltak, hogy nem lehet átkopogni egy sörrel a szomszédhoz...

Május 3án irány London, aztán picurkát Inverness (ez pihenés Katinál), addig itthon ténfergek, kint süt a nap, ki kell vernem magam itthonról, elég már a takarításból. Legszívesebben már ma elmennék Bonn-ba, de nincs mivel, és nem tudok, talán még május végéig. Hihetetlenül tehetetlennek érzem magam és sodródónak.. hát itt az ideje elfogadni.

Nézzük a dolgok jó oldalát: még két és fél hónapig biztos, hogy a magam ura vagyok :) - legalábbis úgy tűnik.
Jó lenne foglalkozni a doktorival, de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Versek hiányoznak, költészet, romantika, tavaszi andalgás.

Volcanic ash

No hát ez a helyzet ma.. és még mindig Bakuban :) azért annyira nem is rossz a Hyatt Bakuban, őszintén szólva - bár csak a ruháim tisztítása lesz kb. 100 EUR...Durva.. De jó itt.. minden nap hálát adok azért, hogy itt vagyunk, hogy itt ragadtunk, nem pedig egy reptéren. Itt tényleg mindenünk megvan és tényleg nagyon kedvesek a vendéglátók, tálcán hordoznak. Elvileg holnap délután indulunk, Bécsbe van jegyünk, de onnan Kisinyovba kéne eljutni, és még nincs jegy.. nem tudom hogy lesz. Kisionyov kardélen táncol már napok óta, természetesen a szervezők nem szívesen mondanák le.. meglátjuk.

április 11, 2010

Milyen nap van ma?

Kissé hűvös, de egyelőre napsütéses (elgalábbis Budapesten), igazi áprilisi idő...
És ebben az évben, április 11-e háromszorosan is különleges nap.

Nem csak azért, mert mára esik az Irgalmasság Vasárnapja, hanem mert ma van az országgyűlési választások első fordulója is. :):):)
És, nem elhanyagolható módon, ma van a magyar költészet napja.
Háromszorosan is remek izgalmakkal teli nap!! :)

A mai napra tehát Radnóti Miklós: Nem tudhatom... c. versét ajánlom! :)
SZIGORÚAN POLITIKA MENTESEN.
Egyébként nekem azt hiszem ő a kedvencem.. (Ady és József A és Pilinszky és .. jaj megvan, eszembe jutott: SZABÓ LŐRINC igen, nahát nálam ő az abszolút első... hajajjj de jók is a versek.. tegnap is megtaláltam pár szépemlékű PBU-t (Pesti Bölcsész Újság - hát tudom, nem a sztár, de ez volt), amiben itt-ott meg-megjelentem egy-egy versikével. Talán egyszer majd újra...

új szelek

tetemes mennyiségű, tonnányi jegyzettől szabadultam meg ma. Papírkosár. Papírszemét. Kapcsok nélkül. Óriási. Hihetetlen. Tényleg van egy diplomám, (igen, igen, CSAK EGY! tanárszak nélkül!!), elvégeztem, és le a nyelvfilozófia tételsorral meg a filtöri 5-el és satöbbivel. Elég ideig foglalták a helyet a polcon..!

Persze nosztalgikus érzés, meglehetősen az.. hogy elszállt ez a... ez 10 év!!!! Péntek este összefutottam egy általános iskolás osztálytársammal, fantasztikus este volt, tényleg, remek jó. Úgyhogy ma valami nagy dolog változik, úgy érzem. Össze is kell szednem magam, az utóbbi időben mintha kicsit "depressziós" lennék, hülyeség, de pl. konstans nincs kedvem/ihletem főzni (van ilyen?? úgy tűnik van..)

De azért, komolyan, azt az elégtételt, amit az első nagy csomag jegyzet kidobásakor éreztem... :) :) :)))) mmmmm ... (tegyük hozzá, eddig nem mertem megszentségteleníteni ilyen mértékben a gondolsan összerendezett jegyzeteket.. hátha még kell.. hátha meg kell néznem egyszer valamit.. hátha... áááá ugyan!!! VÉGE - V-É-G-E, megvan, diploma, suhéj!
Azt a PhD-t meg csak legyűröm valahogy, nyelvfilozófia-jegyzet nélkül is.. :) :) (Husserl-t azért megtartottam, és persze a könyvek is maradnak, hajajaj, abból bőven van :) külön kis filozófia szekció, csak nekik, csak ott).

Nnnnaaa.. jöhetnek azok az új szelek!!!

az új szabály

tűzre az éretlen avokádóval (hiába zöld, ha még ZÖLD - ez olyan mint a kékszilva, ami azért piros, mert még zöld :D ), mert csak POCAKGÖRCSÖT okoz.. :( :( :(

egyszóval csak óvatosan itt a nagy magyar pusztában az ideérkező avokádókkal... ez az egyik legjobb Dél-Amerikában: tele van avokádóval :) :) bár most azt hiszem egy ideig bojkottálom.

Utazások kilátásban: Azerbaijan - 1 nap (? - még nem biztos, 1 nap oda, 1 nap konf, 1 nap vissza)
Moldova - ülésezés
Londony - angol választások megtekintése, majd egy kis kiruccanás 3 napra Invernessbe nagynénémhez.
.
.
.
.
.
.
aztán egy kisebb szünet, és még az is lehet, hogy július második felében eltölthetek(tünk egy kollégámmal) vagy 1 jó munkás hetet némi szabadidővel Limában!! :) no kérem ez már igazán felvillanyozó... mert ott aztán PALTA is van dögivel!! (vagyis avokádó.. Chilében így híják, és van vagy 10-15 féle fajta ilyen zöld rücskös meg rücsöktelen, meg kicsi, fekete vagy nagyon méregzöld, szóval mindenféle.. az volt a legrosszabb, amelyik édes lett, mire túlérte magát).

szóval: kedves európai barátaim! Mi, avokádó-szerelmesek fogadjuk el, hogy Európa nem hazája, még csak nem is víkendháza az avokádónak. C'est la vie. Bizony. Azért néha lehet finomra bukkanni...