stress

Feeling stressed and exhausted: my work place's daily stress just puts me down. Feels like a strong need to go to box, to run, to swim or to do whatever physical work or sport I could do - but the day is short, and had to come home.

During the day-closing pondering on today while I was travelling home I had to realise how mean and stressed and absolutely out of myself I was. And I am. Cannot control it, so strong my resistance and opposition are. It feels bad... very bad. I am sooooo angry.. But will try the impossible: to accept the other. The other's rhythm, the other's passions, the other's view, the other's way of life, the other's irresponsibility and dispersal. Not grown up... I just cannot fight a kid..! Even if he is 41.

How the others can stand..? Have no clue. Maybe it really has to do something with genders.
Men can stand, women freak out. I have no other idea.
So just try to put it again and again in the hands of God, and just do what I need to do to do my job. That's all.

Mood song of tonight

I know this music since some times now, Tuck and Patti Jazz it is.. actually I have already heard this song also: but know just can't stop to listening to it.

The guitar, the voice of the singer, the harmony within and ... the rhythm.. just feels like floating out from my heart and can't stop to moving, can't stop to floating with it.
This is me tonight, missing the one to hug from the great distance... Even though Szeged is not that far away, IT IS, when you just can't hug...

Love is the key (and my key, I bet)








Do you know how much your love means
Do you know how many hearts you've lifted?
Did you know your love was healing?
Such a beautiful feeling


Did you know your love was precious
It warms me like the shining sun
Keep shining through the darkest season
Your life has such a perfect reason


Chorus:In a world of sadness and strife
You could help change somebody's life
If love has made a difference to you
Help somebody else believe that it's true


Love is the key
Take it from me
Show your love


Repeat entire song


2nd ending:Keep shining like the sun say
Keep shining like a rainbow round me
Keep shining like the sun oh
Love keep shining all around me
Oh love keeps shining all around me
Like moonbeams in a starry night
Keep shinging like the sun say
Keep shining like a rainbow round me
Keep shining like the sun oh
Love keep shining all around me oh cause


Love is the key
Take it from me
Show your love


Love is the key
You've got to believe
Show your love


Love is the key
Listen to me
You got to show your love


Love is the key etc...




It is such a beautiful poem!!! I feel touched.. deeply...

grief

Megnevezhetetlen, a gyász megnevezhetetlen, definiálhatatlan. Talán a létezés fájdalma sűrűsödik össze benne, egy erős és igazán gyermeki "Nem akarom!" felkiáltás, a végső 'miért?'-ek, elerőtlenedés, kudarc.
Kudarc, milyen furcsa, hogy jön ez ide. Hiszen ez nem az élet kudarca.. de mégis. Az örök, vagyis legalább 13 éve tartó kérdésfeltevés, hogy mi végre, hogyan?

Nem tudok feketét fölvenni. Nem megy.. még inkább megszorulna a lelkem abban a sötétségben. Szomjazom a színeket, legfőképpen a rózsaszínt, az igazi, üde, babarózsaszint. Színekkel gyászolok, ölelő rózsaszínnel, tompító lilával és csititó türkizzel.

Végigvittem a hetet, szinte könnyek nélkül. Jajongó némaság. Odakap, ahol nincs, illetve van, de már másképpen van, nem megérinthető, nem megölelhető, nem megsimogatható, nem nevet rám a szeme, nem gyökeredzik a múltba többé, nincs itt, az élő, de göcsörtös fa, amely a származásom tartotta és valahogy titkon engem is, és így bennem stabilan a lelket. A kűzdés rengeteg erőt ad, de hát van, amikor már nincs kűzdelem. Meginogtam, tántorodom.

Végre sírok... végre, mert el van szorulva minden itt bent, és nem tudom, hogyan fog kioldódni, hogyan csitulhat el ez a jaj, mert a kéz, amelyen leheletfinom pergamenbőr feszül a dudorodó erekre, olyan végtelenül sajátosan, ahogy senki másnak, eltünt a láthatáron.

De hát időszerű volt, és várható, és készültünk rá, még ő is, titkon és csendesen, nem tudva, de sejtve, hogy bármikor itt lehet.. és mégis, olyan hirtelen, hiába várt, hiszen mégis váratlanul némul el a hallgatás és a szaggatott szuszogás.

Bocsáss meg Atyám, hogy ilyen telhetetlen vagyok, hiszen Te meghallgattál, és szeretted őt is, gyorsan vetted őt magadhoz, és még itthon is lehettem - csak mellette nem, akkor, ott, bár akkor sem tehettem volna semmit.

Nem tudom hol vagyok, a viszonyítási pontok stabilak, mégis, ismeretlen tájakon járok, és nem találom a helyem. Újrarendeződés. Halál volt már, túl közel is, négy hónapja, karjaink közt anyámmal ment el másikuk. Túl közeli. Túl sok. Túl egyedül a nagy ismeretlen közepén, és sehol egy térkép, amely megmutatná, hogyan kell átmenni itt, hogy mi is pontosan e tájék neve. Más gyászokat ismertem eddig, más elvesztéseket, más "Nem akarom!"-okat.
Oldódás. Feloldás. Kegyelem. Az Isten majd valahogy átvezet. És az idő. A többi nem számít.

Ezt kaptam :) :)

:) :) :)

prayer

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek.

Szent-Györgyi Albert

travel

Stockholm, fél kilenckor este tűző napsütés, remek finom vacsi után (sült lazac, az eddigi legfinomabb, amit valaha ettem, nyam, nem száraz, éppen finoman megsütve... húúúú, itt kell lazacot enni :P ) meg finom Svéd FALCON sör után :) :) , az orgona most virágzik, a bodza még csak most nyílik, fiiiinom tengeri levegő, inkább sirályok, mint galambok... és kb. 15 fok.

:)) kell ennél több??????? ja igen, és jó tarásaság, legifjabb munkatársam személyében.

Holnap kezdődik a munka...

:))

enthusiastic

csodás a mai nap (hú, de NAGYON lelkes vagyok, na ilyenkor kell vigyázni, nehogy elszálljak.. :) )!!
Tényleg. Tegnap bérmált meg Erdő Péter bíboros úr :D mondjuk alapjáraton fülig ér a szám. Nagyon nagggyyon szép volt :). És a bíboros úr is kifejeztten lelekesnek tűnt a beszéde alatt. És a legszebb, amit a tőle emlékbe kapott kártyácska (Szent Pál Emlékéve) hátoldalán gondolatként felírt:

Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem

... ez gyönyörű.

Most jöttem haza egy ütemes félórás sétából, nagyon régen esett valami ennyire jól.. közben befejeztem a maradék rózsafűzért, kifejezetten nagyon jól illik egy ütemes sétához, és hát a város, a hegyről letekintve mint valami kis arannyal és ezüsttel pislákoló ékszerdoboz, gyönyörű :). Aztán haza, és, két (vagy talán már három éve is annak) év óta először igazi JÓGA a kertben, a fűben, a sötétben, a föld illatával, a motoszkáló sünökkel és macskákkal és jajjjj de nagyon jól esett!!!! Mit mondjak? Ez végtelenül paradox lesz, de képtelen vagyok magamban tartani (logikus, azért írom ide), szabad vagyok, Jézus Krisztusban... vajon átmegy nektek valami ebből a végtelen, mély örömből és lelki jóllakottságból??? nem tudom, de bízom benne.

És persze, én kis lelkes, tele vagyok korszakalkotó ötletekkel :D ... de mondjuk először elég lesz annyi első lépésnek, hogy holnap reggel tényleg keljek fel fél órával hamarabb (!!!! huh.. ) és menjek le a kertbe a friss harmatos fűre testet ébresztgetni, csavargatni, lélegezgetni, nyújtogatni meg nappal együtt ébredni (na jó, ez költői túlzás, hétkor már bőven fent van a nap).

Hát... egyelőre ennyi. Rapszodikus sűrűségű bejegyzések, de így legalább az igazán fontos vetődik ide. Most pedig már igazán fellőtték a pizsit!

master your life

master your life - let it go, and let it taken by God.

I've always wanted to master it - I've always made a big effort to choose to do the best I can in any given situation. But what shall I do, when I can't see where it goes (when I can't imagine, when I want to stay in the present, when I don't know what is the best for me, when I can't see how things would happen if I let them to BE FREE and not as I want them to be, when I am simply tired of directing, even if I am happy and the only thing I want is letting go finally all my cramps and relax)?

TV background. Ambient noise. (Paradox situation in the life of my country...)

Trust. Keeping the faith. Master my life and put it down in the hands of God, trusting Him to guide me well, to show me the way to reach my dreams (through Him, with Him, in Him). Unbelievable. Really, it is. I don't know how, it's just happened during good Friday and Holy Saturday. And then, the Resurrection. Beautiful.

I am very tired now... long-long day with nice gust of rain. Happy spring for everyone (I am going to have a VERY BUSY week including week-end until 22nd April.. - due date of some grants.. Fare Thee Well!)

Easter Mistery

feltámadt az Úr! Alleluja :) az Élet legyőzte a hálát! Alleluja..
csodaszép volt a Húsvéti szertartás, gyönyörű, igazán, szívhezszólóan szép.

Az utóbbi három nap is csodaszép volt.. az egész liturgia, a szertartás napról napra épülő súlya és sűrűsége, fájdama kétezer év távlatból válik jelenné, és mindig MOST történik. Egyszerre hihetetlenül idős (időtlen) és világtól idegen, egyszerre pedig bensőséges és aranyfényes gyertyafény, családi hangulat. Közösség. Összetartozás. A szimbólumok rétegezettsége és mélysége. Akinek füle van hallja..

Nos mára már nemcsak a bal combom van enyhe görcsben (??? de tényleg így van, nem megy pl. letérdelni jól, meg felállni), hanem most a derekam is fáj, ki érti ezt? Holnapra remélem kialszom. És dugig volt a templom, de szó szerint, egy tűt is alig lehetett volna leejteni. És remek finom kalács volt az ünnepi vacsi utána, igazi sonákval. :) Nyam. De a lényeg: Krisztus feltámadt! És él. Velünk. Húsvét van. Alleluja.

Az egyik kedvenc "részem", amikor a Dicsőség felhangzik, és újra megszólalnak a harangok, és fényözön önti el az előtte negyed részben kivilágított templomot, szentélyt, kicsiny gyertyáink fénye eltörpül szinte a fényár előtt (inkább beleolvad és kiegészíti). Könnybe lábad a szemem tőle, olyan szép. Olyan igazi. Egyik pillanatban még sötét, aztán fényár. Egyik pillanatban szomorúság és gyász, aztán áradó öröm és szeretet. Hihetetlen fáradt vagyok, borzalmasan nagyon, elnézést a pongyola fogalmazásért.. korrigálom, amint jut rá időm.

:o)

kutya

szeretnék egy kutyát. azt hiszem gyakran azért, hogy ne legyek egyedül.

nature calling

Megtettem! Igen! ...

(Az éjjeli álmomban Chilében jártam, és valahogy az egész nem volt valóságszerű, de sokkal inkább azt tükrözte, ahogy én éltem ott, anno - vagyis nedvtelenül, valóságszerűtlenül. Teljesen. Most valami egészen új tavasz ébredés van bennem!!
Istenem, most értem, hát bizony: egy évig nem volt tavaszom, mert úgy váltottam földrészt, hogy két ősz jutott... brrrr.. tavasz nélkül tényleg elvész az emberből a nedv, és száraz pirítóssá, esetleg kétszersültté, bizarabb esetekben álcázott pászkává válik.)

.. Hallom.. a rigó eldalolta nekem, miközben túrtam a földet a leendő kis virágocskáimnak, milalatt szétnyomkodtam a földrönköket. Esti dalát fütyülte, csodaszép, mese-trilla, égi éltető fény, melegség, újjászülető, öröm-dal.
Kicsiny koboldok és apró tavasz tündérkék suhannak ágról ágra, bozótról bozótra, fa-nedvekben, rózsatövekben, apró ibolyákban és harangvirágokban kondítva meg az igézet szavát: itt az idő! Ébredjetek! Itt az idő! Készüljetek! Fel, fel, zengjétek hírét az új tavasznak! Itt az idő! (Tri-lla-la-la-tri) Itt az idő! (Tri-Tri-llala-la-la) Ébredjetek! (Tri-la-tri-tri-tri-la-la)

Csupa föld lett a kezem. De kéne még veteményeskert, paradicsom, paprika, répa, hagyma, saláta és egyéb jóféle palánta, no meg mindenféle fűszerek - egy kis csinos konyhakert. És még több láda, még több magot rejtő majdani ígéret, hogy van kikelet!

A városi ember gyakran elveszti a földdel a kapcsolatát. Elhalnak a gyökerei. Pedig kell összeköttetés a tápláló talajjal, az anya-földdel, mert ha ég és föld között nincs biztos támaszunk, elveszünk. Meglehet, filozófikus. Vagy csak asszonyi természetem nedvei csobognak újult erővel és forrásként törnek a szabadba a földön át.

master of procastination

(officially)

spring

Itt van a TAVASZ! Minden pezseg, meg zseng, meg zsong, meg csivitel meg rügyfakadásra kész pattanó zöld öltözetben, meg nyirkos, meg nedves, meg légzuhatag, esővíz a nyakadba, és tócsákba tapsikoló apró gyermekek, és mosolygó arcok, amelyek a napsütésre derülnek, és hűs, illatos, messzi vidékről, a végtelenből tavasz-szagot hozó levegő..

Csodaszép!!!

Bennem is mindenféle nedvek buzognak, példának okáért lekűzdhetetlen vágyam támadt virágot ültetni kis virágládákba az erkélyemre és a ablakom elé. Magot vetni, öntözni, és várni, hogy majd előbukkanjanak először zöld félénk köntösükben majd szín és illatpompájukban ezek a szívet gyönyörködtető virágok.

...
de mennyivel kellemesebb volna most valóban a földet túrni ebben a tavaszi hevületben és a termékenység és megtermékenyítés eme ősi folyamába beleoltani saját magamat! Vagyis magot vetni.. túrni a földet.. fekete körmök.. a fű föld illata, elszáradt tövek száraz roppanása, egy-két menekülő pók.. A hétvégéig álmodzom, akkor lesz időm legközelebb kiskertészkedni. Őrületes! Még sosem volt rajtam ilyen bolondéria, de most alig tudom kivárni, míg végre ládát veszek, meg földet, meg eszközt. Hát, addig is: türelem.

approaching April

Nem egyszerű felvenni az írás fonalát, azt kell hogy mondjam... folyt köv.

kétség

mit tegyen az ember lánya, ha a kétség szálla rája?
(ne nézze halnak, bár előbb-utóbb úgyis elúszik ... na jó, ez elég gyenge, de pillanatnyilag ennyire vagyok képes).

Holnapi szertartásra kell kiválasztanom a bérmanevem. Bérmamamám Katalin, ami nagyon szép név, de én, és a Katalin... nem, ezt nem érzem magaménak. Margaret (aki Skóciai Szent Margit nevét viseli, amivel én is incselkedem), mivel az Egyesült Államokban él nem tud jelen lenni, ő tiszteletbeli bérmaanyukám, nos a Margit még mindig közelebb áll, mint a Katalin, a pici szívemhez-lelkemhez.
A legközelebb a Márai héber formája, a Miriam áll... ez nagyon meleg, kedves név, törékeny, sima, gyöngyházas.. nagyon szép, de nem tudom lehet-e. Aztán ott van Casciai Szent Rita, aki tavaly májusban életem legnehezebb szakaszából rángatott ki és segített ki, és szép a Rita is, csak a ritmusa valahogy olyan rövid. (Amúgy a kereszteléskor az Alexandra nevet kaptam kb. kettő és hármnegyed éves koromban, nem anyakönyvezve, és ez bizony orosz, Szent Alexandra Pavlovna után). Aztán ott van Szent Ilona, Nagy Konstantin édesanyja, aki segédkezett Krisztus keresztjének felkutatásában a Szentföldön, és apai nagyanyám neve, ami külön jó, mert apai ágam nem éppen katolikus. Sőt. :) Szóval Ilona mellett ez szól. Aztán.. ott van még Magdolna, a mindenki által ismert hölgyemény, AKINEK SOK BŰNE MEGBOCSÁTTATT, MERT NAGYON SZERETETT... (ezt talán nem is kell tovább magyarázni).

A saját nevemet nagyon szeretem, igazán remek választás volt kedves szüleimtől, nagyon jó név. Ja igen, azt akartam írni, hogy Margaret azt mondta, vagy én mondtam neki, vagy együtt megbeszéltük, szóval hogy a szentek maguk választják ki a pártfogultjakat. Na jó, de Szent Ágostont most nem fogom idecitálni. Ahh... A Teréz sem én vagyok (pedig ott van Avilai, meg a Kis-Szent, és (SŐT), Kalkuttai Teréz Anya is.. akik közül az utóbbi kettő szintén közel áll a szívemhez nagyon).

Szóval, ki vagyok én? Mi az én nevem? Lehet hogy az egész kérdést túldimenzionálom, de felnőtt fejjel megtérni, és felvenni a Szentlélek ajándékait, kegyelem, nem piskóta, tudatos döntés és választás. És igenis végtelenül nagy jelentősége van a névnek. Azt szeretném, egyrészt, ha kiegyensúlyozná a nevemet, ha erősítene és vezetne utamon és ha az enyém lenne, azé, aki vagyok. Újjászületni tűz és lélek által, ez a bérmálás szentsége, újjászületés, amelyről Jézus Nikodémusnak beszélt éjidőben az olajfák alatt. Remélem, bízom benne, megkapom a választ a szívemben.. puha és kecses, finom és gyöngéd de ugyanakkor stabil és biztosan álló nevet szeretnék, ami kiegyensúlyozza szeleburdiságom (persze hogy nem csak a neven múlik, de ez nagyon fontos kérdés, mert igenis nagyon sok múlik a néven. Legalábbis szerintem. Például a héber betűknek mind van számértéke is.. egyébként a latin betűkhöz is rendelnek számokat a számmisztikában).

Hát.. itt tartok. De a neveken való elmélkedés hála Istennek tovaűzte a kis szomorúságom. Az önelemezgetésbe néha úgy érzem, bele lehet bolondulni (mert nem és nem tudom kibogozni magam, nem tudom milyennek kéne vagy nem kéne lennem - megjegyzem, úgysem tudok kibújni a bőrömből és másmilyen lenni, másra vágyni, mint amilyen vagyok és mint amire vágyok). Milyen jó tud lenni, amikor valaki megmondja helyettünk okosan (a tutit).. de persze az a valaki tévedhet is, mint ahogy én is tévedhetek. Na ja. Most ennyi elémlkedés már elég mára.

öröm

Öröm... valami édes szabad érzés az ember tagjaiban, sugárzó, meleg "életérzés". Jó belőle adni, valahogy még több lesz. Persze igazán el is lehet fáradni tőle... Igazán, őszintén, öröm nélkül, azt hiszem, nem lehet élni. Úgy értem, minőségi életet. Az örömtelen élet előbb-utóbb depresszióba vagy más egyéb KOMOLY betegségekbe torkollik. Akkor aztán már méltán gurgulázhatjuk szemeinket a köldökünk felé, hogy kikutassuk, mi is lakik bennünk! Persze, van akit még ez sem vesz rá a szemforgatásra. Befelé. Belülről élni kifelé. Életminőség. Minőségi életet.

A minőség belül kezdődik, igen, csak akkor van igazi harmónia, csak akkor vagyunk képesek észrevenni, hogy van harmónia, van szépség, ha bennünk van harmónia, és van szépség. Egy régi mondás azt írja (nem tudom ki sajnos), hogy a "szépség a néző szemében van". De nem bölcsességeket akarok itt puffogtatni, eléggé elcsépelt lenne, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az örömtelen élet szürke, ellaposodott, leveleit hullató és elszáradó élet. Bármi lehet öröm. Egy mosoly. Egy ölelés, egy jó kabát, egy puhán fogó toll a friss papíron, valami csiklandozó illatú szellő, egy aláhulló madártoll - ábrándos örömök, igen, de a lényeg itt kérem az élet-örömön, vagy inkább a "vagyás"-ban, vagyis a "lét"-ben magában rejtező örömön van, amelyhez meg kell találni a kulcsokat, át kell gázolni tüzes folyókon és Tartarosz mélységein, hogy kinyithassuk az ajtót. Iszonyú rengetegeken vezet az út a Békéhez. Nem egyszer halunk bele, hanem sokszor. Tömérdekszer. És újra és újra erőt vesz rajtunk az élet, és nem hagy annyiban, tovarángat, tovatol, ott lobogunk utána.
Utol kell érni, vele kell szaladni, fel kell kapni a hátára és engedni, hogy vigyen. Csíkszentmihályinak ez a FLOW. Frankl-nek a TUDATTALAN ISTEN. Jungnak a SZINKRONICITÁS.
Nekem az öröm. Az élet szeretete. Csak az képes meghalni valaki másért, aki igazán szeret, aki igazán szerelmesen szereti az életet, és látja, hogy a másikat a másik szenvedése megakadályozza az öröm feloldásában és átélésében. (ellenvélemény? vita? hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket!)
Persze hogy nem könnyű. Na de kérem szépen, megszületni sem "könnyű", aztán pedig ott van a gyermekkor, az sem "könnyű", kamasznak lenni pedig egyenesen "nehéz" (ha nem "szörnyen feszélyező, kellemetlen, disznóság és egyébként is mikor lesz már vége?!"), a csupa nagybetűs élet meg minden, csak épp nem Varázsfuvola meg tündérmese (csodák vannak. Csak csoda van. Az élet is az.). Egyszóval: persze hogy nem könnyű. De öröm nélkül nem is érdemes. Mert akkor miért? Mi visz előre? Mi ad "életet"?

Chilében, alig-spanyolsággal is megértettem egy kedves, öreg pap prédikációját. Azt kérdezte: mit gondoltok, miért születtünk? A kérdést mindannyiunknak címezte, akik ott ültünk. A padsorok közé lelépdelt (csiptethető mikrofon, na ja, 21.század), egészen a sorok kezdetéig, és még beljebb is, egészen közénk: "Mondjátok," - kérdezte ott, velünk egyvonalban - "mit gondoltok, miért születtünk?". Ingó kobakok és néhány bátortalan válasz. "Az Isten örömére" - hangzott a váratlan felelet - "Az Isten Örömére." Bizony, már most, így, itt, ahogy vagyunk, éppen úgy, abban az állapotban, azokkal az érzelmekkel, mindennel együtt: az Ő örömére születtünk. Erről is kéne többet beszélni. Különösen Húsvét közeledtével. Holnap Hamvazószerda. Porbol lettünk, porrá leszünk, ez nem hit kérdése, ez tény: elporladunk, és nem árt néha visszaemlékezni mulandóságunk és törékenységünk apró homokszemeire. Mégis határtalan mélységeket és magasságokat vagyunk képesek bejárni, alkotni, hatni, létrehozni, bármilyen porszemnyi kis lények is vagyunk... ...

reloaded

úgy néz ki elérkezett - vagy inkább megérett az idő az írásra. Semmi kotyogó kávéfőző vagy kávéházi hangulat, de azért körüllengi valami kis havas-tavaszelő illet. Most hirtelen ennyire futja, ezután jönnek majd a magvasabb gondolatok :).

(valahogy nehezen telik a mai nap, második napja havazik, nagyon szép és kedves, de remélem ez már csak az 'utolsókat rúg a tél'-re hajaz. Van esetleg valami népi időjárás mondóka Mátyás havas vagy havtalan napjával kapcsolatban? Nem emlékszem sajnos ... )