kétség

mit tegyen az ember lánya, ha a kétség szálla rája?
(ne nézze halnak, bár előbb-utóbb úgyis elúszik ... na jó, ez elég gyenge, de pillanatnyilag ennyire vagyok képes).

Holnapi szertartásra kell kiválasztanom a bérmanevem. Bérmamamám Katalin, ami nagyon szép név, de én, és a Katalin... nem, ezt nem érzem magaménak. Margaret (aki Skóciai Szent Margit nevét viseli, amivel én is incselkedem), mivel az Egyesült Államokban él nem tud jelen lenni, ő tiszteletbeli bérmaanyukám, nos a Margit még mindig közelebb áll, mint a Katalin, a pici szívemhez-lelkemhez.
A legközelebb a Márai héber formája, a Miriam áll... ez nagyon meleg, kedves név, törékeny, sima, gyöngyházas.. nagyon szép, de nem tudom lehet-e. Aztán ott van Casciai Szent Rita, aki tavaly májusban életem legnehezebb szakaszából rángatott ki és segített ki, és szép a Rita is, csak a ritmusa valahogy olyan rövid. (Amúgy a kereszteléskor az Alexandra nevet kaptam kb. kettő és hármnegyed éves koromban, nem anyakönyvezve, és ez bizony orosz, Szent Alexandra Pavlovna után). Aztán ott van Szent Ilona, Nagy Konstantin édesanyja, aki segédkezett Krisztus keresztjének felkutatásában a Szentföldön, és apai nagyanyám neve, ami külön jó, mert apai ágam nem éppen katolikus. Sőt. :) Szóval Ilona mellett ez szól. Aztán.. ott van még Magdolna, a mindenki által ismert hölgyemény, AKINEK SOK BŰNE MEGBOCSÁTTATT, MERT NAGYON SZERETETT... (ezt talán nem is kell tovább magyarázni).

A saját nevemet nagyon szeretem, igazán remek választás volt kedves szüleimtől, nagyon jó név. Ja igen, azt akartam írni, hogy Margaret azt mondta, vagy én mondtam neki, vagy együtt megbeszéltük, szóval hogy a szentek maguk választják ki a pártfogultjakat. Na jó, de Szent Ágostont most nem fogom idecitálni. Ahh... A Teréz sem én vagyok (pedig ott van Avilai, meg a Kis-Szent, és (SŐT), Kalkuttai Teréz Anya is.. akik közül az utóbbi kettő szintén közel áll a szívemhez nagyon).

Szóval, ki vagyok én? Mi az én nevem? Lehet hogy az egész kérdést túldimenzionálom, de felnőtt fejjel megtérni, és felvenni a Szentlélek ajándékait, kegyelem, nem piskóta, tudatos döntés és választás. És igenis végtelenül nagy jelentősége van a névnek. Azt szeretném, egyrészt, ha kiegyensúlyozná a nevemet, ha erősítene és vezetne utamon és ha az enyém lenne, azé, aki vagyok. Újjászületni tűz és lélek által, ez a bérmálás szentsége, újjászületés, amelyről Jézus Nikodémusnak beszélt éjidőben az olajfák alatt. Remélem, bízom benne, megkapom a választ a szívemben.. puha és kecses, finom és gyöngéd de ugyanakkor stabil és biztosan álló nevet szeretnék, ami kiegyensúlyozza szeleburdiságom (persze hogy nem csak a neven múlik, de ez nagyon fontos kérdés, mert igenis nagyon sok múlik a néven. Legalábbis szerintem. Például a héber betűknek mind van számértéke is.. egyébként a latin betűkhöz is rendelnek számokat a számmisztikában).

Hát.. itt tartok. De a neveken való elmélkedés hála Istennek tovaűzte a kis szomorúságom. Az önelemezgetésbe néha úgy érzem, bele lehet bolondulni (mert nem és nem tudom kibogozni magam, nem tudom milyennek kéne vagy nem kéne lennem - megjegyzem, úgysem tudok kibújni a bőrömből és másmilyen lenni, másra vágyni, mint amilyen vagyok és mint amire vágyok). Milyen jó tud lenni, amikor valaki megmondja helyettünk okosan (a tutit).. de persze az a valaki tévedhet is, mint ahogy én is tévedhetek. Na ja. Most ennyi elémlkedés már elég mára.