Tényleg. Tegnap bérmált meg Erdő Péter bíboros úr :D mondjuk alapjáraton fülig ér a szám. Nagyon nagggyyon szép volt :). És a bíboros úr is kifejeztten lelekesnek tűnt a beszéde alatt. És a legszebb, amit a tőle emlékbe kapott kártyácska (Szent Pál Emlékéve) hátoldalán gondolatként felírt:
Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem
... ez gyönyörű.
Most jöttem haza egy ütemes félórás sétából, nagyon régen esett valami ennyire jól.. közben befejeztem a maradék rózsafűzért, kifejezetten nagyon jól illik egy ütemes sétához, és hát a város, a hegyről letekintve mint valami kis arannyal és ezüsttel pislákoló ékszerdoboz, gyönyörű :). Aztán haza, és, két (vagy talán már három éve is annak) év óta először igazi JÓGA a kertben, a fűben, a sötétben, a föld illatával, a motoszkáló sünökkel és macskákkal és jajjjj de nagyon jól esett!!!! Mit mondjak? Ez végtelenül paradox lesz, de képtelen vagyok magamban tartani (logikus, azért írom ide), szabad vagyok, Jézus Krisztusban... vajon átmegy nektek valami ebből a végtelen, mély örömből és lelki jóllakottságból??? nem tudom, de bízom benne.
És persze, én kis lelkes, tele vagyok korszakalkotó ötletekkel :D ... de mondjuk először elég lesz annyi első lépésnek, hogy holnap reggel tényleg keljek fel fél órával hamarabb (!!!! huh.. ) és menjek le a kertbe a friss harmatos fűre testet ébresztgetni, csavargatni, lélegezgetni, nyújtogatni meg nappal együtt ébredni (na jó, ez költői túlzás, hétkor már bőven fent van a nap).
Hát... egyelőre ennyi. Rapszodikus sűrűségű bejegyzések, de így legalább az igazán fontos vetődik ide. Most pedig már igazán fellőtték a pizsit!
