morning'

csodás napsütéses napra virradtunk székes fővárosunkban. Kétségtelen, hogy itt a tavasz, szikrázó napsütés, vakító kék ég. Hétfőn falmászás, tegnap izomláz (kellemes!) ma elalvás... (múlt hét pénteken pénztárca-ellopás, szombaton pénztelen de iratokkal együtt visszaadás potom 5000.- ft-ért).

Aztán reggel egy szép vizslával és gazdájával szemben utaztam a villamoson, továbbra is napsütéses és igazából boldog, meg olyan kialudt, meg olyan nem is tudom tavaszi-pezsgős-mosolygós. Egy ilyen vizslát szeretnék. Elég nagyra megnőnek, de hihetetlen pofák.. :)

Aztán ott van még, újra és újra C.S.Lewis, akit újra és újra felfedezek magamnak most már vagy 2-3 éve (ez nem sok tudom, de azóta ismerkedem vele, és bizony nem a Narnia krónikái volt, amit legelőször olvastam tőle, hanem a "Szeretet négy arca"). Amióta csak tudom, ki volt ő, milyen volt az élete, valami halovány irigység van bennem, olyan kedves módon, de van, hogy hát bizony ezek ketten Tolkiennel... micsoda beszélgetések lehettek azok!

Amit tegnap olvastam, az egy rövid írása (rövidebb), itthon "A nagy válás" címmel adták ki. 'The Great Divorce' in English. Egy álom. Ez az alcíme. Fantasztikus. Zsibongató. Lelkesítő. Csodálatos mese. Jaj hát ezért nem tudtam éjjel aludni, mert alig múlt éjfél, amikor befejeztem, de hát micsoda idő- és tér-utazás, kérem szépen, nem lehet utána csak úgy hopp! álomba szenderülni... hihetetlen jó írás. Egyszerű, de mégis magvas.. akik pedig sokat gondolkodnak arról, milyen lehet a túlvilág, hát különösen ajánlott. Eszembe jut most Hamvas Béla "Túlvilági útikalauz" c. esszéje is, de az egészen más. (Hamvas Béláról máskor, később, majd).

C.S.Lewis ezen írásában van valami megfoghatatlan ragyogás, olyan fény, amellyel az igazán fontos igazságok szoktak át-meg-átsejleni a sorok között, bizonyos írásokban. Csodálatosan szép. Lényegében itt alább Liz Gilbert azon állításához közeledik, hogy a tehetség kívülről, "Istentől" származik. És igazán jól megvilágítja azt, ami nemrég történt a keresztény liturgia szövegében: ugyanis az átváltoztatásnál egy szót módosítottak, azért, mert ahogy most mondják az közelebb áll a héber eredetihez. Ezt én ellenőrizni nem tudom, nem tudok héberül. De ez az a rész, amit korábban úgy mondtak "Vegyetek és igyatok ebből mindnyájan, mert az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és MINDENKIÉRT kiontatik a bűnök bocsánatára." Hát most pedig ezt mondják: "Vegyetek és igyatok ebből mindnyájan, mert az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és SOKAKÉRT kiontatik a bűnök bocsánatára."

Tehát nem mindenkiért. Sokakért. Nem mindenkiért. Ezen kérem meg lehet botránkozni. Ezt Lewis is említi a könyvben. De nem érdemes. Mert mindenki maga választja meg, igen kérem, MINDENKI SAJÁT MAGA DÖNT arról, hogy az üdvöt választja-e, avagy sem. És az üdv néha nagyon tud fájni, mert ott nincs fokozatosság, ott választani kell, vagy igen, vagy nem, és punktum. Ez ilyen egyszerű. Bár amikor be vagyunk falazva álomképeinkbe, életünk különböző állapotaiba, fájdalmakba, akkor nem látjuk, hogy hol dönthetnénk. Mégis, hihetetlenül felemelő EZ a szabadság. Óriási, ahogy Lewis tanít. Mindenkinek melegen ajánlom... már vagy 12 órája ez zenél bennem, gyönyörűen szóló akkord.

És most vissza a napsütéshez, vissza a vizslákhoz, és, mivel alig múlt tíz óra, elsősorban vissza a munkához...

"Nem, nincs menekvés.
Nincs olyan mennyország, amelybe
csipetnyi pokol keveredik;
nem dönthetünk úgy, hogy megtartunk
valamennyit az ördögből a szívünkben
vagy a zsebünkben. Le a sátánnal
szőröstül-bőröstül!

George MacDonald