William P. Young and C.S. Lewis

hihetetlen, mire bukkantam!!! It is incredible what I've just found on the net !!!

This is about the writer of the Shack // ez a Viskó írójáról szól:

"Young considers himself a longtime devotee of C.S. Lewis. Young credits C.S. Lewis for his interest in the themes of characters exploring tough questions that often keep them from faith in God.[5]"

Na tessék!!!! So then!!!! They are connected!! Not only within me! What a discovery, now I really cannot deny sincronicity.. and God.. hehehehe.

Szóval Ifjú Pál (merthogy ez a drága író neve, aki a Viskót lejegyezte) nagyonis szerette/szereti C.S.Lewis műveit és az ő érdeklődését azon karakterek felfedezésében, amelyek gyakran távoltartják az Istenben való hitet... Nohát kérem. Ezzel érdemes álomra hajtani a fejem. Szeretnék csatlakozni hozzájuk :) :) :)

The Shack // A Viskó

Csak hogy vizualizáljátok hogyan is fest a kötet :) (puhafedeles, könnyű, még egy női táskában is elfér, de azért én mégis azt ajánlom, hogy nyugodt körlmények között tessék olvasni, hogy bele tudj feledkezni a történetbe).

The Shack

két nap alatt tudtam elolvasni végül, itthon, de közben 3-4 nap szünettel (hétvége). Viskó van. Óriási.
Annyit előljáróban had jegyezzek meg, hogy kifejezetten nem szeretem, ha egy könyv hátsó felén ajánlgatják hogy papírzsebekndővel készüljek az olvasására.. ez már előrevetíti, hogy nekem feltétlen "kellene lennie" valamilyen katarzisomnak, és ha nincs, olyan helyszíneken, ahol érzem, hogy lehetne, kissé furán érzem magam (de ezzel biztos csak én vagyok így, és lényegében ez az egyelten rosszmájú megjegyzés, amit a Viskóval kapcsolatban pillanatnyilag tenni tudok :) huppijéé).

Szóval azóta, hogy befejeztem, Viskó van. És csönd. És egyfajta különleges béke, amit olyankor szoktam érzeni, amikor valami, amit olvasok, apránként és nagyon finoman át-meg-átszivárog bizonyos módon az én kis életembe, hétköznapjaimba. És igen, valóban azon gondolkodom, hogy KIKNEK AJÁNDÉKOZZAK EGY-EGY KÖTETET!! Hihetetlen.
Biztosan van olyan, akinek nem tetszik, és ő ettől nem rosszabb vagy jobb ember, egyszerűen csak ez a könyv nem neki szól (mint azt a bevezetőben az író meg is jegyzi). A stílusa tulajdonképpen egyszerű, elbeszélő. És pont. És nem is tudom hogyan beszéljek róla úgy, hogy a történetet nem érintem. A nagy gyógyulás története, amely mindenkire, aki elolvassa, így vagy úgy hatással lesz.

Ha valaha nem tudtál belenyugodni a világ szenvedéseibe, és vádoltál másokat emiatt, azért, ha valaha tettél fel kérdéseket a világ értelmével kapcsolatban, azért, ha hiszel egy bármilyen istenben, ezért, ha nem, azért, ha dühös vagy és haragos sok emberre, vagy magadra, azért, ha nagy fájdolm ért és nem tudsz tovább menni, ezért, ha keresel valamit, de nem tudod mit, azért, ha nem érzed magad szeretve, és nem érted miért történnek veled "olyan" dolgok,ezért olvasd el.

Kellenek a mesék, még akkor is, ha nem hiszünk benne, kellenek, mert gyógyírt adnak sebeinkre. Ez itt több mint mese, és be kell vallanom, jó elhinni, hogy akár igaz is lehet. Természetesen a racionális elme számára mese. De éppen ettől szép, és minden borzalmával együtt szép. Pontosan ezért, a legmélyebb pokol és a legmagasabb menny találkozása. Nincs is más. Gyönyörű történet. Én nem használtam sok zsebkendőt.. előtte olvasni a Nagy Válást, az már egy "felkészítés" volt, egy egészen más hangnemű, más jellegű, de azonos irányú történet, és most bennem ez a kettő EGYÜTT van, és együtt mozgolódik és együtt lendül alkotásba. Mert a történetek önálló (velem együttműködő ugyan, de mégis önálló :) ) életbe kezdtek bennem, az életemben, ez számomra egyértelmű. Hagyom, hogy daloljanak, zúgjanak, szálldossanak, csitítsanak, átfújjanak lényemen, és egyszerűen csak jó. Ilyenkor vezetve vagyok, és csodálatos dolog Istenre hagyatkozni (mert ez is Ő).

Elképzelhetetlen mennyiségű szeretet van a világban, és olyan képtelen dolog az, hogy e szeretet-óceánban attól fuldoklunk, hogy úgy érezzük, nem vagyunk szeretve!!! Ó. Bizony. Bárhonnan gyere is, az egyetlen élő valóság a Szeretet. Semmi más nincs. Csodálatos, hogy ilyen íróink vannak, elképesztő ajándék amikor emberi nyelven tud az Élet Teremtője megnyilatkozni nekünk - egy másik ember által! A szívem mélyen arra vágyom, hogy egyszer majd én is vendégül láthassam egy ideig ezt az alkotó Szent vendéget és tollammal szolgálhassam...

Nohát akkor. Viskó. Olvassatok, gyerekek, mert a betű nem vész el, csak átalakul :)

morning'

csodás napsütéses napra virradtunk székes fővárosunkban. Kétségtelen, hogy itt a tavasz, szikrázó napsütés, vakító kék ég. Hétfőn falmászás, tegnap izomláz (kellemes!) ma elalvás... (múlt hét pénteken pénztárca-ellopás, szombaton pénztelen de iratokkal együtt visszaadás potom 5000.- ft-ért).

Aztán reggel egy szép vizslával és gazdájával szemben utaztam a villamoson, továbbra is napsütéses és igazából boldog, meg olyan kialudt, meg olyan nem is tudom tavaszi-pezsgős-mosolygós. Egy ilyen vizslát szeretnék. Elég nagyra megnőnek, de hihetetlen pofák.. :)

Aztán ott van még, újra és újra C.S.Lewis, akit újra és újra felfedezek magamnak most már vagy 2-3 éve (ez nem sok tudom, de azóta ismerkedem vele, és bizony nem a Narnia krónikái volt, amit legelőször olvastam tőle, hanem a "Szeretet négy arca"). Amióta csak tudom, ki volt ő, milyen volt az élete, valami halovány irigység van bennem, olyan kedves módon, de van, hogy hát bizony ezek ketten Tolkiennel... micsoda beszélgetések lehettek azok!

Amit tegnap olvastam, az egy rövid írása (rövidebb), itthon "A nagy válás" címmel adták ki. 'The Great Divorce' in English. Egy álom. Ez az alcíme. Fantasztikus. Zsibongató. Lelkesítő. Csodálatos mese. Jaj hát ezért nem tudtam éjjel aludni, mert alig múlt éjfél, amikor befejeztem, de hát micsoda idő- és tér-utazás, kérem szépen, nem lehet utána csak úgy hopp! álomba szenderülni... hihetetlen jó írás. Egyszerű, de mégis magvas.. akik pedig sokat gondolkodnak arról, milyen lehet a túlvilág, hát különösen ajánlott. Eszembe jut most Hamvas Béla "Túlvilági útikalauz" c. esszéje is, de az egészen más. (Hamvas Béláról máskor, később, majd).

C.S.Lewis ezen írásában van valami megfoghatatlan ragyogás, olyan fény, amellyel az igazán fontos igazságok szoktak át-meg-átsejleni a sorok között, bizonyos írásokban. Csodálatosan szép. Lényegében itt alább Liz Gilbert azon állításához közeledik, hogy a tehetség kívülről, "Istentől" származik. És igazán jól megvilágítja azt, ami nemrég történt a keresztény liturgia szövegében: ugyanis az átváltoztatásnál egy szót módosítottak, azért, mert ahogy most mondják az közelebb áll a héber eredetihez. Ezt én ellenőrizni nem tudom, nem tudok héberül. De ez az a rész, amit korábban úgy mondtak "Vegyetek és igyatok ebből mindnyájan, mert az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és MINDENKIÉRT kiontatik a bűnök bocsánatára." Hát most pedig ezt mondják: "Vegyetek és igyatok ebből mindnyájan, mert az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és SOKAKÉRT kiontatik a bűnök bocsánatára."

Tehát nem mindenkiért. Sokakért. Nem mindenkiért. Ezen kérem meg lehet botránkozni. Ezt Lewis is említi a könyvben. De nem érdemes. Mert mindenki maga választja meg, igen kérem, MINDENKI SAJÁT MAGA DÖNT arról, hogy az üdvöt választja-e, avagy sem. És az üdv néha nagyon tud fájni, mert ott nincs fokozatosság, ott választani kell, vagy igen, vagy nem, és punktum. Ez ilyen egyszerű. Bár amikor be vagyunk falazva álomképeinkbe, életünk különböző állapotaiba, fájdalmakba, akkor nem látjuk, hogy hol dönthetnénk. Mégis, hihetetlenül felemelő EZ a szabadság. Óriási, ahogy Lewis tanít. Mindenkinek melegen ajánlom... már vagy 12 órája ez zenél bennem, gyönyörűen szóló akkord.

És most vissza a napsütéshez, vissza a vizslákhoz, és, mivel alig múlt tíz óra, elsősorban vissza a munkához...

"Nem, nincs menekvés.
Nincs olyan mennyország, amelybe
csipetnyi pokol keveredik;
nem dönthetünk úgy, hogy megtartunk
valamennyit az ördögből a szívünkben
vagy a zsebünkben. Le a sátánnal
szőröstül-bőröstül!

George MacDonald