The Shack

két nap alatt tudtam elolvasni végül, itthon, de közben 3-4 nap szünettel (hétvége). Viskó van. Óriási.
Annyit előljáróban had jegyezzek meg, hogy kifejezetten nem szeretem, ha egy könyv hátsó felén ajánlgatják hogy papírzsebekndővel készüljek az olvasására.. ez már előrevetíti, hogy nekem feltétlen "kellene lennie" valamilyen katarzisomnak, és ha nincs, olyan helyszíneken, ahol érzem, hogy lehetne, kissé furán érzem magam (de ezzel biztos csak én vagyok így, és lényegében ez az egyelten rosszmájú megjegyzés, amit a Viskóval kapcsolatban pillanatnyilag tenni tudok :) huppijéé).

Szóval azóta, hogy befejeztem, Viskó van. És csönd. És egyfajta különleges béke, amit olyankor szoktam érzeni, amikor valami, amit olvasok, apránként és nagyon finoman át-meg-átszivárog bizonyos módon az én kis életembe, hétköznapjaimba. És igen, valóban azon gondolkodom, hogy KIKNEK AJÁNDÉKOZZAK EGY-EGY KÖTETET!! Hihetetlen.
Biztosan van olyan, akinek nem tetszik, és ő ettől nem rosszabb vagy jobb ember, egyszerűen csak ez a könyv nem neki szól (mint azt a bevezetőben az író meg is jegyzi). A stílusa tulajdonképpen egyszerű, elbeszélő. És pont. És nem is tudom hogyan beszéljek róla úgy, hogy a történetet nem érintem. A nagy gyógyulás története, amely mindenkire, aki elolvassa, így vagy úgy hatással lesz.

Ha valaha nem tudtál belenyugodni a világ szenvedéseibe, és vádoltál másokat emiatt, azért, ha valaha tettél fel kérdéseket a világ értelmével kapcsolatban, azért, ha hiszel egy bármilyen istenben, ezért, ha nem, azért, ha dühös vagy és haragos sok emberre, vagy magadra, azért, ha nagy fájdolm ért és nem tudsz tovább menni, ezért, ha keresel valamit, de nem tudod mit, azért, ha nem érzed magad szeretve, és nem érted miért történnek veled "olyan" dolgok,ezért olvasd el.

Kellenek a mesék, még akkor is, ha nem hiszünk benne, kellenek, mert gyógyírt adnak sebeinkre. Ez itt több mint mese, és be kell vallanom, jó elhinni, hogy akár igaz is lehet. Természetesen a racionális elme számára mese. De éppen ettől szép, és minden borzalmával együtt szép. Pontosan ezért, a legmélyebb pokol és a legmagasabb menny találkozása. Nincs is más. Gyönyörű történet. Én nem használtam sok zsebkendőt.. előtte olvasni a Nagy Válást, az már egy "felkészítés" volt, egy egészen más hangnemű, más jellegű, de azonos irányú történet, és most bennem ez a kettő EGYÜTT van, és együtt mozgolódik és együtt lendül alkotásba. Mert a történetek önálló (velem együttműködő ugyan, de mégis önálló :) ) életbe kezdtek bennem, az életemben, ez számomra egyértelmű. Hagyom, hogy daloljanak, zúgjanak, szálldossanak, csitítsanak, átfújjanak lényemen, és egyszerűen csak jó. Ilyenkor vezetve vagyok, és csodálatos dolog Istenre hagyatkozni (mert ez is Ő).

Elképzelhetetlen mennyiségű szeretet van a világban, és olyan képtelen dolog az, hogy e szeretet-óceánban attól fuldoklunk, hogy úgy érezzük, nem vagyunk szeretve!!! Ó. Bizony. Bárhonnan gyere is, az egyetlen élő valóság a Szeretet. Semmi más nincs. Csodálatos, hogy ilyen íróink vannak, elképesztő ajándék amikor emberi nyelven tud az Élet Teremtője megnyilatkozni nekünk - egy másik ember által! A szívem mélyen arra vágyom, hogy egyszer majd én is vendégül láthassam egy ideig ezt az alkotó Szent vendéget és tollammal szolgálhassam...

Nohát akkor. Viskó. Olvassatok, gyerekek, mert a betű nem vész el, csak átalakul :)