nature calling

Megtettem! Igen! ...

(Az éjjeli álmomban Chilében jártam, és valahogy az egész nem volt valóságszerű, de sokkal inkább azt tükrözte, ahogy én éltem ott, anno - vagyis nedvtelenül, valóságszerűtlenül. Teljesen. Most valami egészen új tavasz ébredés van bennem!!
Istenem, most értem, hát bizony: egy évig nem volt tavaszom, mert úgy váltottam földrészt, hogy két ősz jutott... brrrr.. tavasz nélkül tényleg elvész az emberből a nedv, és száraz pirítóssá, esetleg kétszersültté, bizarabb esetekben álcázott pászkává válik.)

.. Hallom.. a rigó eldalolta nekem, miközben túrtam a földet a leendő kis virágocskáimnak, milalatt szétnyomkodtam a földrönköket. Esti dalát fütyülte, csodaszép, mese-trilla, égi éltető fény, melegség, újjászülető, öröm-dal.
Kicsiny koboldok és apró tavasz tündérkék suhannak ágról ágra, bozótról bozótra, fa-nedvekben, rózsatövekben, apró ibolyákban és harangvirágokban kondítva meg az igézet szavát: itt az idő! Ébredjetek! Itt az idő! Készüljetek! Fel, fel, zengjétek hírét az új tavasznak! Itt az idő! (Tri-lla-la-la-tri) Itt az idő! (Tri-Tri-llala-la-la) Ébredjetek! (Tri-la-tri-tri-tri-la-la)

Csupa föld lett a kezem. De kéne még veteményeskert, paradicsom, paprika, répa, hagyma, saláta és egyéb jóféle palánta, no meg mindenféle fűszerek - egy kis csinos konyhakert. És még több láda, még több magot rejtő majdani ígéret, hogy van kikelet!

A városi ember gyakran elveszti a földdel a kapcsolatát. Elhalnak a gyökerei. Pedig kell összeköttetés a tápláló talajjal, az anya-földdel, mert ha ég és föld között nincs biztos támaszunk, elveszünk. Meglehet, filozófikus. Vagy csak asszonyi természetem nedvei csobognak újult erővel és forrásként törnek a szabadba a földön át.