sábado, abril 24

vágyak

"meg kell tanulnunk azután vágyakozni, ami a miénk" írja Simone Weil. Megint beleszaladtam ebbe az idézetbe, hiszen végre kezembe akadt a pár hónapja vásárolt Schäffer Erzsébet könyv.. az írás, amit olvastam, könnyed és mégis: súlya van... Pókfonál a kötet címe.
Újra elmerengek ezen a gondolaton.. mi a miénk? Mi is az igazán, amire meg kell tudnunk tanulni vágyni? Tévedés és csapda azt hinni, úgy érzem most, hogy ez a valami egy másik ember.
Hiszen sosem lehet maradéktalanul enyém valaki (és én sem lehetek így senkié, kivéve Istent, de hát ő nem ember).

De hát akkor mire vonatkozik? Önmagamra, önmagunkra vonatkozik.
Tehetségeinkre, vágyainkra, bennünk szunnyadó, be nem töltött lehetőségekre: igen, ezek igazán az enyémek. Vágyom az életemre. Vágyom azt az életet élni, amelyet élek. Vágyakozok azután, hogy megélhessem magam. Vágyakozom, hogy beteljesedhessek. Hogy ez a beteljesedés lehessek. (Hullámzás. Folyton hullámzom. Hol így, hol úgy... most süllyedek, vagy épp felfelé jövök egy mélységből, még nem tudom).

Messzire visz az este, messziről jöttem hozzád. A szavak zenéje hihetetlen mélységeket mozgat. Vannak olyan szókapcsolatok, amelyek megállnak a levegőben, hogy ott kibontsák magukat egy még teljesebb jelentésben. Fantasztikus szépség, zene, szférák zenéje. Apróságokban.. a legapróbb dolgokban olyan színkavalkád és teremtőerő rejlik, hihetetlen! Vagy inkább ihlető-erő.. (nem csak Schäffer Erzsébet aki így megihlet, de most kimelekedően ő).

A "Még eshet a hó.." című írását olvastam most... szívbemarkoló, nekem. Annyira igaz. Annyira oda van téve, de úgy, mint egy hópihe. Mint egy madártoll, ami lesiklik az ember karján a földre. Lábad mellett felvillanó és pikkelyeivel aprócskán hozzádérő csillogó hal a vízben. Az érintés megtörtént, bármilyen könnyeden is.
És ez a kulcs: az érintés megtörtént, bármilyen könnyeden is. Visszavonhatatlanul, megváltoztathatatlanul: megérintetett. Ez olyan eszkatologikus nézőpont. Olyan Hamvas Bélai. Soha többet, de akkor, egyszer, ott. És talán újra, de akkor már másfelől, és...
Legyen merszem vágyni a sajátomra, arra, ami én vagyok, amivé lettem, amivé nőttem, amivél lenni szeretnék, amivé karcolt az élet..
Vágyom arra, ami az enyém, van merszem vágyni arra, ami az enyém, és ez előre visz. Csak tudnám, megtalálom-e egyszer igazán!!!

hétköznapok

Furcsa itthon újra, hiába jó, mégis furcsa, egyedüllét-szerű, hogy a pörgés és aggodalmak elmúltak, hogy nem lehet átkopogni egy sörrel a szomszédhoz...

Május 3án irány London, aztán picurkát Inverness (ez pihenés Katinál), addig itthon ténfergek, kint süt a nap, ki kell vernem magam itthonról, elég már a takarításból. Legszívesebben már ma elmennék Bonn-ba, de nincs mivel, és nem tudok, talán még május végéig. Hihetetlenül tehetetlennek érzem magam és sodródónak.. hát itt az ideje elfogadni.

Nézzük a dolgok jó oldalát: még két és fél hónapig biztos, hogy a magam ura vagyok :) - legalábbis úgy tűnik.
Jó lenne foglalkozni a doktorival, de egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Versek hiányoznak, költészet, romantika, tavaszi andalgás.

lunes, abril 19

Volcanic ash


No hát ez a helyzet ma.. és még mindig Bakuban :) azért annyira nem is rossz a Hyatt Bakuban, őszintén szólva - bár csak a ruháim tisztítása lesz kb. 100 EUR...Durva.. De jó itt.. minden nap hálát adok azért, hogy itt vagyunk, hogy itt ragadtunk, nem pedig egy reptéren. Itt tényleg mindenünk megvan és tényleg nagyon kedvesek a vendéglátók, tálcán hordoznak. Elvileg holnap délután indulunk, Bécsbe van jegyünk, de onnan Kisinyovba kéne eljutni, és még nincs jegy.. nem tudom hogy lesz. Kisionyov kardélen táncol már napok óta, természetesen a szervezők nem szívesen mondanák le.. meglátjuk.

domingo, abril 11

április 11, 2010

Milyen nap van ma?

Kissé hűvös, de egyelőre napsütéses (elgalábbis Budapesten), igazi áprilisi idő...
És ebben az évben, április 11-e háromszorosan is különleges nap.

Nem csak azért, mert mára esik az Irgalmasság Vasárnapja, hanem mert ma van az országgyűlési választások első fordulója is. :):):)
És, nem elhanyagolható módon, ma van a magyar költészet napja.
Háromszorosan is remek izgalmakkal teli nap!! :)

A mai napra tehát Radnóti Miklós: Nem tudhatom... c. versét ajánlom! :)
SZIGORÚAN POLITIKA MENTESEN.
Egyébként nekem azt hiszem ő a kedvencem.. (Ady és József A és Pilinszky és .. jaj megvan, eszembe jutott: SZABÓ LŐRINC igen, nahát nálam ő az abszolút első... hajajjj de jók is a versek.. tegnap is megtaláltam pár szépemlékű PBU-t (Pesti Bölcsész Újság - hát tudom, nem a sztár, de ez volt), amiben itt-ott meg-megjelentem egy-egy versikével. Talán egyszer majd újra...

sábado, abril 10

új szelek

tetemes mennyiségű, tonnányi jegyzettől szabadultam meg ma. Papírkosár. Papírszemét. Kapcsok nélkül. Óriási. Hihetetlen. Tényleg van egy diplomám, (igen, igen, CSAK EGY! tanárszak nélkül!!), elvégeztem, és le a nyelvfilozófia tételsorral meg a filtöri 5-el és satöbbivel. Elég ideig foglalták a helyet a polcon..!

Persze nosztalgikus érzés, meglehetősen az.. hogy elszállt ez a... ez 10 év!!!! Péntek este összefutottam egy általános iskolás osztálytársammal, fantasztikus este volt, tényleg, remek jó. Úgyhogy ma valami nagy dolog változik, úgy érzem. Össze is kell szednem magam, az utóbbi időben mintha kicsit "depressziós" lennék, hülyeség, de pl. konstans nincs kedvem/ihletem főzni (van ilyen?? úgy tűnik van..)

De azért, komolyan, azt az elégtételt, amit az első nagy csomag jegyzet kidobásakor éreztem... :) :) :)))) mmmmm ... (tegyük hozzá, eddig nem mertem megszentségteleníteni ilyen mértékben a gondolsan összerendezett jegyzeteket.. hátha még kell.. hátha meg kell néznem egyszer valamit.. hátha... áááá ugyan!!! VÉGE - V-É-G-E, megvan, diploma, suhéj!
Azt a PhD-t meg csak legyűröm valahogy, nyelvfilozófia-jegyzet nélkül is.. :) :) (Husserl-t azért megtartottam, és persze a könyvek is maradnak, hajajaj, abból bőven van :) külön kis filozófia szekció, csak nekik, csak ott).

Nnnnaaa.. jöhetnek azok az új szelek!!!

martes, abril 6

az új szabály

tűzre az éretlen avokádóval (hiába zöld, ha még ZÖLD - ez olyan mint a kékszilva, ami azért piros, mert még zöld :D ), mert csak POCAKGÖRCSÖT okoz.. :( :( :(

egyszóval csak óvatosan itt a nagy magyar pusztában az ideérkező avokádókkal... ez az egyik legjobb Dél-Amerikában: tele van avokádóval :) :) bár most azt hiszem egy ideig bojkottálom.

Utazások kilátásban: Azerbaijan - 1 nap (? - még nem biztos, 1 nap oda, 1 nap konf, 1 nap vissza)
Moldova - ülésezés
Londony - angol választások megtekintése, majd egy kis kiruccanás 3 napra Invernessbe nagynénémhez.
.
.
.
.
.
.
aztán egy kisebb szünet, és még az is lehet, hogy július második felében eltölthetek(tünk egy kollégámmal) vagy 1 jó munkás hetet némi szabadidővel Limában!! :) no kérem ez már igazán felvillanyozó... mert ott aztán PALTA is van dögivel!! (vagyis avokádó.. Chilében így híják, és van vagy 10-15 féle fajta ilyen zöld rücskös meg rücsöktelen, meg kicsi, fekete vagy nagyon méregzöld, szóval mindenféle.. az volt a legrosszabb, amelyik édes lett, mire túlérte magát).

szóval: kedves európai barátaim! Mi, avokádó-szerelmesek fogadjuk el, hogy Európa nem hazája, még csak nem is víkendháza az avokádónak. C'est la vie. Bizony. Azért néha lehet finomra bukkanni...

martes, marzo 30

William P. Young and C.S. Lewis

hihetetlen, mire bukkantam!!! It is incredible what I've just found on the net !!!

This is about the writer of the Shack // ez a Viskó írójáról szól:

"Young considers himself a longtime devotee of C.S. Lewis. Young credits C.S. Lewis for his interest in the themes of characters exploring tough questions that often keep them from faith in God.[5]"

Na tessék!!!! So then!!!! They are connected!! Not only within me! What a discovery, now I really cannot deny sincronicity.. and God.. hehehehe.

Szóval Ifjú Pál (merthogy ez a drága író neve, aki a Viskót lejegyezte) nagyonis szerette/szereti C.S.Lewis műveit és az ő érdeklődését azon karakterek felfedezésében, amelyek gyakran távoltartják az Istenben való hitet... Nohát kérem. Ezzel érdemes álomra hajtani a fejem. Szeretnék csatlakozni hozzájuk :) :) :)

The Shack // A Viskó


Csak hogy vizualizáljátok hogyan is fest a kötet :) (puhafedeles, könnyű, még egy női táskában is elfér, de azért én mégis azt ajánlom, hogy nyugodt körlmények között tessék olvasni, hogy bele tudj feledkezni a történetbe).

The Shack

két nap alatt tudtam elolvasni végül, itthon, de közben 3-4 nap szünettel (hétvége). Viskó van. Óriási.
Annyit előljáróban had jegyezzek meg, hogy kifejezetten nem szeretem, ha egy könyv hátsó felén ajánlgatják hogy papírzsebekndővel készüljek az olvasására.. ez már előrevetíti, hogy nekem feltétlen "kellene lennie" valamilyen katarzisomnak, és ha nincs, olyan helyszíneken, ahol érzem, hogy lehetne, kissé furán érzem magam (de ezzel biztos csak én vagyok így, és lényegében ez az egyelten rosszmájú megjegyzés, amit a Viskóval kapcsolatban pillanatnyilag tenni tudok :) huppijéé).

Szóval azóta, hogy befejeztem, Viskó van. És csönd. És egyfajta különleges béke, amit olyankor szoktam érzeni, amikor valami, amit olvasok, apránként és nagyon finoman át-meg-átszivárog bizonyos módon az én kis életembe, hétköznapjaimba. És igen, valóban azon gondolkodom, hogy KIKNEK AJÁNDÉKOZZAK EGY-EGY KÖTETET!! Hihetetlen.
Biztosan van olyan, akinek nem tetszik, és ő ettől nem rosszabb vagy jobb ember, egyszerűen csak ez a könyv nem neki szól (mint azt a bevezetőben az író meg is jegyzi). A stílusa tulajdonképpen egyszerű, elbeszélő. És pont. És nem is tudom hogyan beszéljek róla úgy, hogy a történetet nem érintem. A nagy gyógyulás története, amely mindenkire, aki elolvassa, így vagy úgy hatással lesz.

Ha valaha nem tudtál belenyugodni a világ szenvedéseibe, és vádoltál másokat emiatt, azért, ha valaha tettél fel kérdéseket a világ értelmével kapcsolatban, azért, ha hiszel egy bármilyen istenben, ezért, ha nem, azért, ha dühös vagy és haragos sok emberre, vagy magadra, azért, ha nagy fájdolm ért és nem tudsz tovább menni, ezért, ha keresel valamit, de nem tudod mit, azért, ha nem érzed magad szeretve, és nem érted miért történnek veled "olyan" dolgok,ezért olvasd el.

Kellenek a mesék, még akkor is, ha nem hiszünk benne, kellenek, mert gyógyírt adnak sebeinkre. Ez itt több mint mese, és be kell vallanom, jó elhinni, hogy akár igaz is lehet. Természetesen a racionális elme számára mese. De éppen ettől szép, és minden borzalmával együtt szép. Pontosan ezért, a legmélyebb pokol és a legmagasabb menny találkozása. Nincs is más. Gyönyörű történet. Én nem használtam sok zsebkendőt.. előtte olvasni a Nagy Válást, az már egy "felkészítés" volt, egy egészen más hangnemű, más jellegű, de azonos irányú történet, és most bennem ez a kettő EGYÜTT van, és együtt mozgolódik és együtt lendül alkotásba. Mert a történetek önálló (velem együttműködő ugyan, de mégis önálló :) ) életbe kezdtek bennem, az életemben, ez számomra egyértelmű. Hagyom, hogy daloljanak, zúgjanak, szálldossanak, csitítsanak, átfújjanak lényemen, és egyszerűen csak jó. Ilyenkor vezetve vagyok, és csodálatos dolog Istenre hagyatkozni (mert ez is Ő).

Elképzelhetetlen mennyiségű szeretet van a világban, és olyan képtelen dolog az, hogy e szeretet-óceánban attól fuldoklunk, hogy úgy érezzük, nem vagyunk szeretve!!! Ó. Bizony. Bárhonnan gyere is, az egyetlen élő valóság a Szeretet. Semmi más nincs. Csodálatos, hogy ilyen íróink vannak, elképesztő ajándék amikor emberi nyelven tud az Élet Teremtője megnyilatkozni nekünk - egy másik ember által! A szívem mélyen arra vágyom, hogy egyszer majd én is vendégül láthassam egy ideig ezt az alkotó Szent vendéget és tollammal szolgálhassam...

Nohát akkor. Viskó. Olvassatok, gyerekek, mert a betű nem vész el, csak átalakul :)

viernes, marzo 26

reggeli mélázás

Azt hiszem az alaphelyzetek sosem változnak.

Vannak bizonyos kristályosodási pontok még egészen gyermekkorunkban, viszonyulásainkban, kötődésekben, szituációkhoz, egymáshoz stb. Az alaphelyzetek akkor és ott, azóta változatlan, amióta először beleégette magát tapaszatalataink hálójába.
Hihetetlenül fogékony a gyermek, mint egy szivacs, mindent felvesz a környezetéből, nem csak a kimodott dolgokat, amelyeket akár kora-pityogó korában hall (amikor azt hiszik a szülők, hogy nem értik), vagy amelyeket a szoba másik sarkában a "felnőttek" beszélgetnek.. Az alaphelyezet beragad, kristályosodik, és az élet egyik folyamatosan visszatérő helyzetévé válik. Az összes többi ezen alapprobléma más és más köntösben való megjelenése.

De az ember változik. Mi változunk. És ez az egyetlen lehetőség a fejlődésre, ez az egyelten lehetőség arra, hogy kikerüljünk az unalomig ismételt, hasznavehetetlen helyzetekből. Ezek mindig tanítani akarnak valamit... ha bebifláztuk a leckét, és már eleget tanultunk, felismerni, figyelni, MÁSKÉPP reagálni (nem csipőből), aztán ennyi. No meg a szeretet...

Hát akkor kérem, kalandra fel!

miércoles, marzo 24

Tuck and Patti once more




good night, God :)